Utazás - harckocsizás - egy valódi, orosz gyártmányú BTR-60 típusú nyolckerekű páncélozott csapatszállító járművel!

Ez a kétéltű monstrum, harckocsi, ami mindenen átmegy, a 60-as, 70-es években a szovjet hadsereg alapvető szállítójárműve volt. Megőriztük állagát, felkészítettük az élmény-harckocsizásra. 10 főt tud szállítani a szűkös páncélozott utastérben vagy a szellős padokon a tetőn.

Életre szóló élmény kicsiknek és nagyoknak. Bejárható vele a Shooting Farm, Kisbér-Hánta lőtér, állatfarm és környéke.

Charlie csomag

20 perc / 4 km

Ár: 40.000 Ft

Bravo csomag

Ár: 60.000 Ft

Alpha csomag

Ár: 100.000 Ft

Egyedi csomag

Egyedi konstrukcióra kérjen árajánlatot. Ajánlatkérés

Rövid bemutatás

BTR–60 (oroszul: БТР – Бронетранспортёр / Bronyetranszportyor; magyarul: páncélozott szállító jármű) volt az első a szovjetek nyolckerekű páncélozott csapatszállító járművei közül. Az 1950-es évek végén tervezték a BTR–152 leváltására. A nyilvánosság előtt először 1961-ben mutatkozott be. Romániában TAB–71 típusjelzéssel gyártották. A Szovjetunióban 1960–1976 között folyt a sorozatgyártása. Több alkalommal modernizálták. Az 1960-as években a Szovjet Hadsereg gépesített alakulatainak alapvető páncélozott szállító harcjárműve volt. Az 1970-es, 1980-as években folyamatosan váltotta fel a BTR–70 és a BTR–80.

Adatlap

Típus Gumikerekes páncélozott szállító jármű
Fejlesztő ország  Szovjetunió
Gyártó Gorkiji Autógyár
Gyártási darabszám 25 000
Általános tulajdonságok
Személyzet 2 (parancsnok, vezető) + 12
Hosszúság 7,22 m
Szélesség 2,82 m
Magasság 2,06 m
Tömeg 10 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 9 mm (frontpáncélzat), 7 mm (oldalpáncélzat)
Elsődleges fegyverzet 1 × 14,5 mm-es KPVT nehézgéppuska
Másodlagos fegyverzet 1 × 7,62 mm-es PKT géppuska
Műszaki adatok
Motor 2 db hathengeres JaAZ–206B dízelmotor
Teljesítmény 134 kW (180 Le)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 80 , vizen9 km/h
Fajlagos teljesítmény 18 LE/t
Hatótávolság 500 km
Története

Tervezése 1956-ban kezdődött el a Gorkiji Autógyárban (GAZ) V. A. Gyedkov vezetésével. Az első prototípus 1958 közepére készült el. Eredeti típusjelzése BTRP volt, gyári típusjele GAZ–49. A prototípusba a GAZ–51 tehergépkocsiban is alkalmazott GAZ–40P típusú benzinmotort építettek be. A tesztek során a 67 kW -os (90 LE) motor elégtelennek bizonyult, a harcjármű számára nem biztosította az elvárt mozgékonyságot. A benzinmotor helyett ezért a nagyobb teljesítményű, 152,8 kW (205 LE) teljesítményű JaAZ–206B típusú dízelmotort építették be a járműbe. JaAZ–206B motor azonban túlságosan nehéz volt, hátrányosan módosította a jármű tömegeloszlását. Megfelelő motor hiányában visszatértek a GAZ–40P motorhoz, de ebből kettőt építettek be a járműbe. A motorok mindegyike két-két hidat hajtott. A módosított, kétmotoros prototípus 1959 őszére készült el.

Az 1950-es évek második felében a Szovjetunióban más tervezőirodáknál és gyárakban is folyt szállító harcjárművek fejlesztése. A grúziai Kutaiszi Autógyár (KAZ) speciális tervezőirodája (SZKB) tervezte az 1015-ös kísérleti típust (objekt 1015), a Lihacsov Autógyárban (ZiL) készült el a ZiL–153, az Altaji Traktorgyárban (ATZ) fejlesztették ki a 19-es kísérleti típust (objekt 19), a Mityiscsi Gépgyár (MMZ) pedig az MMZ–560-n alapuló harcjárművet készített el. Ezek a harcjárművek a 19-es típus kivételével nagyon hasonlóak voltak a GAZ–49-hez. Az ATZ objekt 19 járműve lánctalpas futóművet kapott, kialakításában már inkább a későbbi gyalogsági harcjárművekre hasonlított. A harcjárművekkel végzett összehasonlító tesztek után végül a legegyszerűbb szerkezetű és legolcsóbban gyártható GAZ–49-et választották ki sorozatgyártásra. A döntésben szerepet játszott az is, hogy a jármű két motorja nagyobb üzembiztonságot eredményezett. Még egy motor meghibásodása esetén is a harcjármű közúton 60 km/h-s sebességgel haladhatott.

A Szovjetunió Védelmi Minisztériuma 1959. november 13-i rendeletében rendszeresítette a GAZ–49 harcjárművet a Szovjet Hadseregben BTR–60P típusjelzéssel. A „P” betű az úszóképessége utal, de később ezt elhagyták a típusjelből, így leggyakrabban csak BTR–60 jelzéssel hivatkoznak rá.

Sorozatgyártása 1960-ban kezdődött el a Gorkiji Autógyárban.

A csónakszerű páncéltest hegesztett acélszerkezet, amely védelmet nyújt a kézifegyverek lövedékei és a repeszek ellen. A járművet a páncéltest hátsó részében elhelyezett két darab, dízelmotor növelt teljesítményű változata, a hajtja. A BTR–60 kétéltű, a vízben hajócsavarral mozog, melyet a motorok hajtanak meg.

A BTR–60PB változat sorozatgyártása 1976-ban fejeződött be, ekkor váltotta le a korszerűbb BTR–70.